Szárnyasoltár négy táblája
1470 körül
fenyőfa, tempera
Szent Simon, Szent Júdás Tadé (vagy Ifj. Szent Jakab), Szent Mátyás. Szárnyasoltár jobb oldali mozgószárnyának ünnepi oldala
Ltsz. 55.35
70 x 60,3 cm
A szakirodalom az 55.34, 55.35 leltári számú három-három apostolt ábrázoló, valamint az 55.36 számú, az Apostolok búcsúját és az 55.37 számon nyilvántartott, női szenteket ábrázoló táblaképet összetartozóként kezeli, holott a számos kapcsolódási pont mellett jelentős különbségek is észlelhetőek közöttük. A fennmaradt háttérmustrák különbözőek, az ábrázolt terek részletei, az arctípusok, testarányok közti eltérések több kéz munkáját sejtetik. A méretek azonban kétségkívül feltűnően egyezőek. A táblakép alsó részét - talán annak rossz állapota miatt - valószínűleg az 1931-es beavatkozás alkalmával csonkították meg, hátoldala parkettázott.
Proveniencia:
Ipolyi-gyűjtemény. (Ipolyi a hagyomány szerint a Kapeller család egyik kastélyából szerezte. Az elképzelés valószínűleg a tábla hátoldalán egykor látható felirat téves olvasatából származik. A Kapeller családra való hivatkozással tartották korábban sárosinak)
Restaurálás:
1931 Váli László (mind a négy táblát elvékonyította, másodlagos hordozóra helyezte, parkettázta), 1987/88 Kemény Marianne.
Bibliográfia:
Genthon 1948, 28. - Radocsay 1955a, 13. - Radocsay 1955b, 325.- Végh János: Adatok táblaképfestészetünk ikonográfiájához. In: Művészettörténeti Értesítő 8 (1959), 148-149, 8. kép. - Boskovits-Mojzer-Mucsi 1964 126 - 128. - Walicki Michal: Malarstwo polskie. Gotyk, Renesans, wezesny manieryzm; Rec. Végh János. In: Acta Historiae Artium 12 (1966), 255. - Cséfalvay 1993. 24, 177.– Magyar Szentek tisztelete és ereklyéi. Kiáll. Kat. Esztergom 2000, 123. - Sankt Pölten 2015, 134. (Sarkadi-Nagy)
A szakirodalom az 55.34, 55.35 leltári számú három-három apostolt ábrázoló, valamint az 55.36 számú, az Apostolok búcsúját és az 55.37 számon nyilvántartott, női szenteket ábrázoló táblaképet összetartozóként kezeli, holott a számos kapcsolódási pont mellett jelentős különbségek is észlelhetőek közöttük. A fennmaradt háttérmustrák különbözőek, az ábrázolt terek részletei, az arctípusok, testarányok közti eltérések több kéz munkáját sejtetik. A méretek azonban kétségkívül feltűnően egyezőek. A táblakép alsó részét - talán annak rossz állapota miatt - valószínűleg az 1931-es beavatkozás alkalmával csonkították meg, hátoldala parkettázott.
Proveniencia:
Ipolyi-gyűjtemény. (Ipolyi a hagyomány szerint a Kapeller család egyik kastélyából szerezte. Az elképzelés valószínűleg a tábla hátoldalán egykor látható felirat téves olvasatából származik. A Kapeller családra való hivatkozással tartották korábban sárosinak)
Restaurálás:
1931 Váli László (mind a négy táblát elvékonyította, másodlagos hordozóra helyezte, parkettázta), 1987/88 Kemény Marianne.
Bibliográfia:
Genthon 1948, 28. - Radocsay 1955a, 13. - Radocsay 1955b, 325.- Végh János: Adatok táblaképfestészetünk ikonográfiájához. In: Művészettörténeti Értesítő 8 (1959), 148-149, 8. kép. - Boskovits-Mojzer-Mucsi 1964 126 - 128. - Walicki Michal: Malarstwo polskie. Gotyk, Renesans, wezesny manieryzm; Rec. Végh János. In: Acta Historiae Artium 12 (1966), 255. - Cséfalvay 1993. 24, 177.– Magyar Szentek tisztelete és ereklyéi. Kiáll. Kat. Esztergom 2000, 123. - Sankt Pölten 2015, 134. (Sarkadi-Nagy)
